20. Képek

Sziasztok,

remélem élvezitek a hosszú hétvégét! XD

Most jöjjön újra Zoé & Rob. :)

Előtte szeretnék megosztani egy kis közérdekű infót:

  

A Nagyvárosi Angyal-ból készül a folytatás, ha minden jól megy, akkor várhatóan a jövő héten sikerül hoznom a 2. részt. :) Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy válaszoljak a komijaitokra.

Zsuzsi:

nagyon szépen köszönöm a dicséretet. sokat jelent nekem, mert ebből tudom, hogy  van értelme az egésznek. hát nem tudom, mire gondoltál, de majd meglátjátok, kik s honnan ismerik egymást. kövi rész. igyekszem, hogy boldog legyen a vég, de addig is hát egy-két dolog történni fog...

judy: igenis! szóval boldog vég rendel :)

Klau: 

el van nézve, örülök, hogy most írtál. értettem, happy end! és Tom-tól sem vettünk még búcsút, még visszatér, nem is sokára :)

mELCSY:

köszönöm, a gratulációd! erősen művészet párti vagyok, szóval ebből erednek  a töriben a művészeti vonatkozások. a következő részben nos fény derül néhány dologra, szóval már csak egy picit kell kibírni, ígérem!

Bocsi a sok locsogás miatt. Jó olvasást!

Puszi,

ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

 

~ Véget nem érő szép remény ~

20. fejezet - Képek

Az együtt töltött éjszaka csodás volt. Teljesen megfeledkeztem mindenről, már nem érdekelt sem Adam, sem Rob bosszúja. Semmi, még a hazugságokon sem tudtam fennakadni. Rob mellkasára hajtottam a fejem, s az ütemes szívverésére koncentráltam. Lassan ringatott álomba a legszebb ritmus.

Az álmok azonban nem hagytak nyugton. Rémisztőbbnél rémisztőbb képek jelentek meg. Távolról sikítást hallottam. Rá kellett jönnöm, hogy a saját hangom hallottam. Hirtelen, nagy lendülettel ültem fel. Egészen beleszédültem a hirtelen mozdulatsortól, forgott velem az egész szoba. Egy hideg kéz kezdte el simogatni a hátam, oly hűsítő és nyugtató hatású volt. Nagyot sóhajtottam, s már jobb is lett.

- Kicsim, nincs semmi baj. Csak rosszat álmodtál. Itt vagyok veled. Nem lesz semmi baj. – ismételgette Rob folyamatosan, míg a hátamon köröket rajzolt.

- Tudom. Csak rossz álom. – inkább saját magamnak szólt, mint neki. Ki kellett mondanom, hogy tényleg tudatosuljon bennem, hogy nem többről van szó. Közelebb hajolt, gyengéden eltűrte a hajam. Apró csókokkal halmozott el.

- Most már ugye jobb? – vont magához.

- Igen. Sajnálom, hogy felkeltetettelek. Aludjunk még egy kicsit! – fordultam szembe szerelmemmel.

- Csss, semmi baj. Itt vagyok! Már csak egy kicsit kell kitartanunk, ma végre befejezzük a filmet! – húzta mosolyra a száját. Lágy és ízletes csókot váltottunk.

Nagyszerű, végre befejezik a filmet. Egyrészről örülök neki, mert így még kevesebb esélyem lesz összefutni Emilievel. Az ellenszenve semmit sem enyhült, pedig én nem ártottam neki semmit. Azonban ennek a filmnek vége, de jön a következő. Féltem Rob következő filmjétől, mert a forgatás idejére össze lesznek zárva a szereplők. Ismét képbe kerül Kristen. Nem tudom, hogyan is viszonyuljak Kristenhez. Remek színésznőnek mondják, és lehet ez a probléma. Rob mégis engem választott, pedig a világ már elkönyvelte Kristen állítólagos barátjaként és még mi egyébnek… na és a telefonbeszélgetések… - Csak saját magam kínzom.

Már nem tudtam sehogy sem egy helyben maradni. Elindultam kedvetlenül a fürdő felé. Az iménti rossz álom, melyre már nem is emlékeztem teljes egészében, illetve a további töprengés rendesen hazavágta a hangulatom. Nem akartam szerelmem felébreszteni, hiszen neki még dolgoznia kell, ahhoz meg ki kell pihennie magát. Csakhogy mégsem voltam annyira óvatos, mint ahogy akartam. Rob az oldalára fordult, s értetlenül nézett utánam.

- Drágám, most meg mire készülsz? – értetlenkedett Rob. Kusza tincsei ezer és egy fele álltak. Álmos szemei engem fürkésztek.

- Zuhanyozni. – válaszoltam nemes egyszerűséggel.

- Az még várhat. Olyan nagy ez az ágy nélküled.

- Lehet, de már elég nagy vagy, hogy ne félj egyedül… – ekkor már nevettem – Tudod mit, kössünk alkut! Ha most elengedsz, akkor finom reggeli fog várni a konyhába, ha felkelsz.

- Oké, nyertél! De jó sok kávét kérek! – vigyorogva terült el az ágyon. Most már nem számított, hogy egyedül van vagy mekkora az ágy. Pasik és a hasuk.

- Szeretlek! – vissza kellett lépnem még egy csókért.

Tényleg csak egyetlen, de mennyei csók volt. Mostanra már jobb kedvem lett. Rob néhány szóval, egy-két gesztussal simán el tudja érni, hogy elfelejtsek mindet. Mosolyogva még felkaptam fehérneműt, pólót és a melegítőt. Szerencsére a telefonom is a kezem ügyébe került, azt a melegítő zsebébe dugtam. Egy gyors zuhanyt vettem, de kellően frissített. Törölközés és öltözködés után sietem a konyhába. Mikor indultam lefele a lépcsőn, akkor pont beláttam a szobába. Rob éppen csak kikászálódott az ágyból. Egyetlen boxer takarta testét. Nyújtózkodva próbált magához térni. Összefutott a nyál a számban, olyan pazar látványt nyújtott. Formás feneke, mellkasa és a karjai. Már a számat rágcsáltam, s a visszaforduláson gondolkodtam. Hát megtettem. Meglepetten nézett rám, ahogy megjelentem előtte. Enyhén kapkodva vettem a levegőt. Teljesen hozzá préseltem magam mellkasához, minél közelebb érezhessem magamhoz. Egy végtelennek tűnő csókban forrtunk össze. A szívem meglódult, olyan ütemet diktált mint még soha. Lassan váltak el ajkaink, s már most kínzóan hiányzott a folytatás. Azonban, ha ennél többet engedünk egymásnak, akkor félő, hogy Rob ma nem fog forgatásra menni.

A felhők felett jártam. Tényleg csak nehezen váltunk el egymástól, minden egyes csókot újabb és újabb követett. De a józan ész érve, miszerint ha Rob befejezi a forgatást, akkor velem lehet, meggyőzött. Így hát folytattam utam a konyhába. Legelőször a szokásos extra nagy adag kávét főztem meg. Mikor az asztal megterítésén fáradoztam, megszólalt a telefonom.

- Szia Zoé! – csilingelte a vidám hang.

- Szia Ash! – egyből felismertem a hangot a vonal túloldalán.

- Képzeld annyi minden történt London óta… Arra gondoltam, van kedved találkozni velem? Beszélgetni és vásárolni? – csicseregte lehengerlően.

- Remek, az nagyon jó volna! Úgy hiányoztál te is! – míg Rob forgat, addig Ash-sel töltök egy kis időt. Talán még pár dolgot veszek az utazáshoz.

- Zoé kivel beszélsz? – szólalt meg Rob nyers hangon. Meglepett a hanghordozása.

- Úgy megijesztettél… - fordultam felé.

- Oh, nem vagy egyedül! Kérlek, ne haragudj! 10 óra körül a Central Parknál a kávézóban leszek… Szia! - hadarta el Ash alig egy perc alatt, s már le is rakta a telefont.

- Ezt jó elintézted! – fordultam szúrós tekintettel Rob felé. – Én sem firtatom, kivel telefonálsz órák hosszat. – raktam zsebre a telefonom.

- Kicsim, szeretlek… és csak féltékeny vagyok…

- Tudom – megcsókoltam – és csak Ashley volt.

Zavart, és mérges voltam rá, de csak egy pillanatig tartott. Viszont ahogy kimondta bűvösen, hogy féltékeny ott helyben elolvadtam tőle. Egy kicsit kihasználtam a bűntudatát, de kárpótlásképpen rengeteg csókot kapott. Reggeli közbeni évődésünk Rob mobilja zavarta meg. Nem bírtam ki fintorgás és grimaszolás nélkül. Szerelmem persze jókat nevetett az egészen. A sofőr jelezte, hogy itt van a lakás előtt. Sőt biztosította Robot, hogy senki nem követte, nincs lesifotós sem, és a testőre is vele van. A telefonbeszélgetés alatt körbenéztem, de még mindenki jóízűen aludt. Hallani lehetett a szuszogásuk. A következő pillanatban már teljesen felöltözve és a hátizsákjával a kezében állt velem szembe az én egyetlenem. Ragyogó mosolyát nem tudta sehogy sem leplezni. Biztos vagyok benne szeretne valamit.

- Ma elvileg előbb végzek a forgatáson. Találkozunk utána? Elmehetnénk valahova, mostanában nem is voltunk sehol… - nézett rám ragyogó szemekkel.

- Remek ötlet! Úgysem voltam mostanában sehol. Sőt így körülnézhetünk, mit is viselek majd L.A.- be – fontam a nyaka köré a kezem.

- Gyere a forgatásra, akár hozd magaddal Asht. Vele is már rég beszéltem.

Bólintottam, gyors csókot váltottunk. Lekísértem az ajtóig. Már ahogy kilépett az ajtón, fojtogatott a hiánya. Elkaptam a kezét, s értette a célzást. Szó nélkül visszafordult megölelt és megcsókolt. Csupán egy percig állhattunk így, de nekem ez jóval többnek tűnt. Rob nagyot sóhajtott, elindult az autó fele. Alig csukódott be mögötte az ajtó, már indult is az autó.

Egyedül maradtam, de még annyi mindent meg kell csinálnom. – Kitartás  hamar látom ismét, a karjaiba zár és elhalmoz csókjaival – ismételgettem, sőt szinte kántáltam. Ezzel győzködve magam. A konyhában összetakarítottam a reggelink maradványait, majd készítettem a többieknek is harapnivalót. Valamelyik szobából hallottam a motoszkálást. Tovább nem tudtam várni, hogy valaki kijöjjön a szobából, így egy cetlit hagytam a reggeli mellett.

Jó reggelt!

A reggeli mind a tietek! Jó étvágyat hozzá!

Rob elment dolgozni, én Ashley-vel találkozom. Egész délelőttre van már programom. Este a bárba mindenképpen megyünk! Szívesen dolgozok is, vagy csak beszélgetünk!

Puszillak benneteket,

Zoé

Felértem a lépcsőn, ekkor ugrott be, hogy még az üzeneteimet sem néztem meg. Kedvem sem és időm sem volt megnézni a maileket eddig. Ahogy sejtettem, több tucat várakozott, hogy megnézzem. A legelső kupac többnyire régi barátoktól érkezett, akikkel tartom a kapcsolatot otthonról. Másik kupacot Emma küldte, jókívánságokat és híreket, milyen nagy sikere van a galériának. Aztán a harmadik anyától jött: az első néhány főleg, mert hiányzok neki. Volt egy-két meglepő, ami az egyes cikkek miatti aggodalmát fejezte ki. A legutolsó volt a legmegdöbbentőbb, egyszerre volt aggodalmas, kétségbeesett. Vajon mi válthatta ezt ki? Minden mást félre téve erre koncentráltam, megpróbáltam megnyugtatni. Leírtam, hogy milyen boldog vagyok, és hogy mennyire hiányoznak. Remélem, ez segít!

Kicsit elszaladt velem az idő. Pánikolva néztem rá az órámra. Felkaptam a farmerom, egy kék pólót, melyen ezüst minta futott, a fekete edzőcipőm és a kendőm. Rohanva kaptam fel a táskám is. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy sikerült leintenem egy taxit. Tényleg eléggé szorított az idő. Kértem a taxist, hogy amennyire tud siessen. Kellemetlen érzés kerített hatalmába. Korábban is éreztem már ilyet, ha valami rossz dolog volt készülőben. Ugyanakkor mégis más volt az érzés, sokkal erőteljesebb, nyugtalanítóbb. – Ez csak anya üzenete miatt van, döntöttem el végül. - Pont időben érkeztem meg a kávézó elé, Ashsel egyszerre értünk.

- Szia! Zoé! De jó téged újra látni! – ölelt szorosan. A lelkendező kisgyerekhez hasonlított, aki előbb kapta meg az ajándékait.

- Szia! Már te is nagyon hiányoztál! – örültem neki én is, bár valamivel visszafogottabb voltam.

- Jó, jó! Inkább mesélj! Csak úgy ragyogsz! Remélem, csupa jó híred van.

- Igen, rettentően boldog vagyok! – kezdtem el, míg beértünk a kávézóba. Egy üres boxba ültünk le leghátul.

- A boldogság, ha jól sejtem Robhoz kötődik? – nevette el magát Ash, majd rám kacsintott.

- Igen, köszönöm a közbenjárásod. Igazad lett. Sikerült mindent tisztázni. Találkozott a szüleimmel. A szüleink is találkoztak egymással. Olyan csodás volt a galéria megnyitó utáni néhány nap, amit csak együtt töltöttünk.

- Nem akarsz még valamit elmondani? Mrs. Pattinson?...

- Oh! – nettem el magam – Remélem, nem hiszel el minden pletykát?… – nem tudtam befejezni, mert két tizenéves lány lépett az asztalunk mellé. Hatalmas rajongók voltak, és láttam a szemükben a zavart, amit Ashley kérdései okoztak. Barátnőm kedvesen viselkedett velük. Megkérdezte a nevüket, hogy honnan jöttek és hogy tetszik nekik New York. A lányok alig tértek magukhoz, de amint megtették nagyon virgoncak lettek. Aláírást kértek, majd készítettek egy-egy fotót. Kicsit kínosan éreztem magam, mert hiába Ash sztár, a két lány végig engem bámult. Sejtettem, mi jár a fejükben. Az arcukra volt minden írva. Számomra teljesen idegen volt még ez a figyelem, amely eddig ismeretlen volt előttem.

- Nézd, nézd, elhoztam a fényképezőm. Egy csomó kép van rajta! Azok, amik Londonban készültek, némelyiken ti is rajta vagytok! – lelkendezett Ash. Míg a képekkel babráltam, addig a barátnőm folyamatosan mesélt: Jackson fellépéséről, a munkáikról, fotózásokról, interjúkról…

Tényleg rengeteg kép készült a galériában. Észre sem vettem, hogy ennyit fényképeztek. Oh, a sors keze! Vagy inkább a balsors! Továbbléptem a következő mappába. Ott egy parti képei voltak. Megkérdeztem Asht, hogy ez mikor készült. A londoni kiruccanás előtt tartottak egy stábos bulit, ott volt mindenki. Ash, Jackson, Kellan, Nikki, Elisabeth, Peter, Rob és persze Kristen is. A többieket nem nagyon ismertem fel, pedig még voltak jó néhányan. Vicces képek voltak, grimaszoltak nevetgéltek. A következő képsorok viszont hidegzuhanyként értek. A háttérben Kristen félreérthetetlen módon Rob körül ólálkodott. A következő képek is hasonlóak voltak. Ezeken is Rob és Kristen volt: ölelgették egymást, pózoltak és még ki tudja mit csináltak… Eszembe jutottak a telefonbeszélgetések. Hányszor is beszéltek? Meg sem tudom mondani. A jelenlegi alacsony önbizalmam még mélyebbre zuhant. Jól érezték magukat, és teljesen más volt az arcuk. Azok a képek előhoztak egy kísértetiesen hasonló estét. Nem, nem akartam rá emlékezni, mégis előjött minden. Újra a szívemben és lelkemben éreztem a szorítást. Még inkább felzaklatott így, ez az egész.

- Oh, ne haragudj! Bocsáss meg! – sütöttel le a szemeit Ash. Nem ő tehet róla.

- Jobb, ha tudom az igazat. – próbáltam erős maradni. Megszólalt a telefonom, de képtelen voltam felvenni. Átnyújtottam Ashleynek, beszéljen inkább ő. Addig a mosdó felé vettem az irányt, hogy összeszedjem magam.

- Rob volt. Vár minket a forgatásnál. Már csak egy jelenet van hátra. – halvány mosolyt erőltetett a szájára Ash. Látszott rajta, hogy még mindig bűntudata van.

- Szeret téged, csakis téged. Tudom, hidd el nekem! – karolt belém Ash.

A közelben volt a forgatás, ezért inkább a séta mellett döntöttünk. Kiélveztük a szép időt. Szótlanul haladtam Rob és a forgatás fele, mivel Ash folyamatosan csacsogott. Próbáltam barátnőmre figyelni, de nem ment, nem tudtam követni. Belső jeleneteket vettek fel, mégis az utca teljesen tele volt rajongókkal. Alig léptünk a kordonhoz, ott termett két férfi, aki bekísért minket. Kaptunk egy kísérőt, aki Rob lakókocsijához navigált bennünket.

- Helló Édes, csakhogy itt vagy! – kapott a karjaiba Rob és csókot nyomott a számra. Feltűnően jó kedve volt. Ragyogtak a kékes szemeit. - Szia Ashley! – köszöntötte a filmbeli húgát két puszival.

- Szia! – válaszoltam talán túlságosan hidegen.

- Szia Rob! – örvendezett Ash.

- Mi a baj Drága? – lépett közelebb Rob. Az arcomon végigfutó ujjai nyomán szikrák pattogtak. Engem fürkésző tekintete éppen ugyanúgy simogatott, mint az érintése.

- Csak néhány régi fotó felzaklatta. – válaszolt helyettem Ash.

- Zoé, kérlek! Nem tudom, mit láttál, de meg tudom magyarázni. Már megbeszéltük: szeretlek teljes szívemből, és te is szeretsz engem. Kristen a kolléganőm, a barátom. Csak ki volt bukva. Nekem csak te számítasz.

Szóhoz sem jutottam. Megfutamodtam, nincs erőm harcolni. Önmagamban nem bíztam. Sarkon fordultam és rohanni kezdtem. Távolodva is hallottam magam mögött, amint Rob a nevemet kiabálta utánam. Megtorpantam félúton, lassan fordultam meg. Rob követett, s karjai a derekamon pihentek meg. Szorosan magához húzott, nem engedett.

- Elfuthatsz, de akkor sem foglak elengedni! Harcolok érted, nem élhetek nélküled! – ehhez fogható szavakat még nem is hallottam.

- Légy őszinte velem mindig. Még, ha fáj is, akkor is tudni akarom az igazat. Ha már nem szeretsz, vagy ha már mást szeretsz! – szerelmembe kapaszkodtam. S megint bebizonyosodott, hogy kettőn közül én előbb megfutamodok.

- Ez teljesíthető! Azelőtt sosem éreztem ilyen erős kötődést, szerelmet senki iránt. – végre megcsókolt.

- Indulhatunk? – jött közelebb Ash. Szegényről teljesen meg is feledkeztünk. – Irány a vásárlás! Kell pár dolog, a díjátadóra!

- Úgyis valami normális dolgot szerettél volna csinálni, drágám! – fordultam Robhoz.

Gyengéden magához vont, megcsókolt ismét. Beleegyezően bólintott. Összeszedte a maradék holmiját, melyeket elküldette a lakásba. Kézen fogva indultunk el Ash legnagyobb örömére. A testőrök nélkül nem is mehettünk sehova. A vásárlás egy-két kellemetlen rajongót leszámítva nagyszerű volt. Farmert, felsőt és cipőt is vettem. A legérdekesebb a fehérnemű vásárlás. Rob végig a sarkamban volt. Folyamatosan vigyorgott, mint a vadalma. Jó néhány darabot csak azért néztem meg vagy vettem a kezembe, hogy ezzel húzzam Robot. Bele ment a játékba, majd ő is választott nekem egy-két szettet. Kompromisszumot kötöttünk, de így is sokkal több minden került a kosárba, mint szerettem volna.

Rob megéhezett a vásárló túra alatt, így beültünk egy étterembe. A fotósok is örülhettek, mert ezáltal lehetőséget kaptak, hogy megörökítsék kedvenc csillagukat. Ash valamit Robnak magyarázott, mikor az utca túloldalán felfigyeltem egy ismerősre. Folyamatosan őt néztem, már-már zavarba ejtően. Viszont nem tudtam eldönteni, tényleg őt látom, vagy csak képzelődöm. Nevetésre kaptam fel a fejem, bár nem tudtam, mitől nevetnek mégis mosolyt csalt az arcomra a párom tekintete.

Elérkezett a nem várt és ideiglenes búcsú. Tudtam, hogy hamarosan viszontlátom csacsogó barátnőm. Végül csak azért is egyeztettük a L.A.-s programot, megöleltük egymást. Ash hálásan megköszönte ezt a fantasztikus napot, meg mellette még egyszer elnézést kért a fotók miatt. Ez utóbbira legyintettem, mert tényleg nem ő a hibás, hogy ennyire alacsony az önbecsülésem. Ash végül taxival ment vissza hoteljébe, míg ránk a testőrök által rendelt kocsiba szálltunk be. Rob biztonsága miatt volt rá szükség. Nem számított, mert a párom csak az enyém volt innentől kezdve.