10. fejezet - The show must go on

Sziasztok,

meghoztam a 10. részt. Nem ez lett a legfényesebb fejezetem, legalábbis ezt érzem. Ugyan nem a főszereplőim szemszögéből íródott a rész, de számos dolog megbújik benne. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok nekem.

©    Demon! a következő rész ad némi rálátást, hogyan fogadták Flórát :)

©    Pixie! Rob nagyon jól érezte magát és jól fogja érezni magát :) Flóra még jó néhány titkot rejteget ;)

©    Alice! valamivel fenn kell tartani az érdeklődést, és okkal ott van vége a fejezetnek, ahol :)

©    Dona!  hát abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Flóra hamar fogja meghódítania a családot, vagy legalábbis Claire-t.

Jó olvasást!

Várom a komikat!

Puszi,

ZoÉ

 "Minél jobban szeretünk, annál mélyebben szenvedünk."

(Henri-Frédéric Amiel)

~~~ xxx ~~~

 London, 2011.05.16.

Claire az elmúlt pár napban számtalanszor gondolt a találkozás pillanatára. Azonban képtelen volt elhinni, hogy a fia ekkora meggondolatlanságot csinált. A békés családi házban valami megváltozott azt követően, hogy felfedezést tettek. Az elmúlt napokban a feszültség egyre növekedett. A boldog készülődés és a viszontlátás öröme helyett valamiféle rettegett várakozás alakult ki. Egyre elkerülhetetlenebbnek látták a végzetes találkozást.

Időközben a család létszáma bővült. A legidősebb lány, Victora haza érkezett. Amint megérkezett, egyből összedugták a fejüket a család nő tagjai, és bősz tanácskozásba kezdtek. Liz folyamatosan figyelte az eseményeket a világhálón, mert azóta is a pár minden egyes lépését közvetítették. A lányok számos magyarázatot, elméletet gyártottak, milyen kapcsolat van az öccsük és az ismeretlen nő között. Mindhárman azon az állásponton voltak, hogy a házasság létezést nem hiszik el. Csakhogy ezt semmi sem támasztotta alá. Ráadásul a neten megbizonyosodtak róla, hogy az a nő nem tágított Rob mellől. Sőt együtt érkeztek Londonba. A család tudta, mikor érkezik meg Rob. Azonban a szükségtelen atrocitások elkerülése érdekében a repteret el kellett kerülniük. Így egyedül a világháló maradt, ahol bizony közölték, hogy a férfi gépe már landolt.

Aztán elérkezett az az esemény, mely már napok óta foglalkoztatott mindenkit. A találkozás. A kezdeti döbbeneten hamar átlendültek és a család immár ámulattal figyelte Rob viselkedését. Régen látták ennyire jókedvűnek. Egy mosolygós férfit néztek, aki az egykori Robra emlékeztette a családtagokat. S szinte mindegyikük fejében ugyan az játszódott le. Összehasonlították a régi és a most előttük álló Robot. A végeredménynek pedig a szembetűnő változást könyvelték el, amiről még nem tudták eldönteni, minek köszönhetik vagy mi okozta, mi váltotta ki. Aztán a család végignézte amint Rob magához öleli a nőt, valamit sutyorog a fülébe és még csókot is nyomott a szájára. A férfire sosem volt jellemző a közvetlen és nyitott viselkedés, ez is egy újabb fejlemény volt mindenki számára.

Rob magához ragadta a szót, és bemutatta Flórát. Egy szóval sem erősítette vagy cáfolta meg a házasság tényét. Bár Rob és Flóra ujján lévő gyűrű nem hagyott több kétséget a házassággal kapcsolatban. A családfő volt az első, aki a leglelkesebben üdvözölte az új „családtagot”. Az első pillanattól barátságosan viselkedett a fia kedvesével. A család többi tagja tartózkodó volt, semmilyen komolyabb érzelem megnyilvánulást nem mutattak. Liz és Victoria ugyan megölelték Flórát, de ez pusztán formalitásból tették. Claire is üdvözölte a nőt. Nem maradhatott ki a sorból, bár az ő viselkedése bizonyult a leghidegebbnek. Igyekezett uralkodni magán, a vonásain, hogy senkinek se tűnjön fel az ellenszenve.

Claire a nappaliba terelte a társaságot. Sürgetve helyet kínált nekik, s míg elfoglalták az ülőhelyeket, addig az asszony a konyhába sietet. Poharakkal és csészékkel, melyekben kávét és teát töltött, megpakolt tálcával érkezett meg. Liz pattan fel, hogy behozza az üdítőket. Aztán mindenki leült és kíváncsian számos kérdéssel fordultak a család legifjabb tagja felé.

Az anya figyelte ahogy a fia mesél az utazásairól, az új élményeiről. Csak úgy áradtak a férfiból a szavak, dőltek belőle az információk, miközben folyamatosan mosolygott, egyszer-egyszer pedig jóízűen felnevetett úgy, hogy zengett tőle a ház, olykor eltúlzott gesztusokkal színesítette a beszédét. Az asszony néhány pillanat erejéig újra maga előtt látta a kisiskolás fiát. Akkor nagyon jellemző volt ez a felszabadult viselkedés. Claire örült, hogy Rob jól érzi magát, a férfi lelkesedése alig akart alább hagyni, míg a mondandója végére nem ért.

Claire elsősorban a fiára figyelt, mégis olykor a tekintete arra a nőre tévedt, aki főleg Richarddal beszélgetett. Flórát gyönyörűnek látta, ezt nem tagadhatta le, s sejtései szerint éppen ezzel fogta meg magának a fiát. Nem hitte el a nőről, hogy tényleg ennyire visszafogott lenne.

A gyors és alapos élménybeszámoló után Rob nyújtózkodva felt fel az eddigi ülőhelyéről. A kezét nyújtotta Flórának, majd addig győzködte, míg felcsalta a feleségét az emelet felé. A lányok összekuncogtak, míg Claire a szemeit forgatta a hallottak alapján. Átlátszó indoknak találták Robtól, hogy meg szeretné mutatni a házat, a régi szobáját, illetve lepakolni és átöltözni. De a kitartó férfi célt ért, s kézen fogva indult el Flóra és Rob az emelet felé.

Claire egyre többször pillantott az órára. Már jó ideje eltűntek a fiatalok az emeleten és azóta még életjelet sem adtak magukról. Türelmetlenebb lett. A lányok is próbálták megnyugtatnia az anyukat, de nekik sem sikerült. A család feje csak megvonta a vállát, mikor a felesége a véleményét kérte ki. Liz és Vick rettentő gyorsnak találták az eseményeket, mégsem tudtak Flórára haragudni. Ezt meg is beszélték egymás között, de csak úgy, hogy az anyjukat ne bosszantsák fel.

Gyorsan, talán túl gyorsan is beköszöntött a másnap, amely roppant mozgalmasra sikerült mindenki számára. A család női tagjai összefogtak, és együttes erővel a színészt és kedvesét finoman elpaterolták, számtalan sok lehetőséget ajánlottak nekik, csak azért, hogy nyugodtan elő tudjanak készülni a délutánra. A programajánló mérlegelése után győzött a városnézés. Liz és Vic az ajtóban állva intettek búcsút az öccsüknek és a feleségének. Túlzás lenne azt mondani, hogy befogadták Flórát. Inkább csak annyit tettek, hogy elfogadták, hogy Rob döntésén már nem lehet módosítani. Jelen pillanatban ők is jól akarták érezni magukat, együtt a családdal. A mai nap nem a csatározásokról szólt, hanem egy utószületésnapról.

Rob és feleség mindaddig míg haza nem ért a kellemesen eltöltött nap után, addig a sürgés-forgás volt a házban, szorgos készülődés folyt, hogy minden tökéletes legyen. A két lány összefogott és feldíszítette az egész házat, rá se lehetett ismerni. A legviccesebb „Boldog Születésnapot Rob” felirat lett, melyet a nappaliban raktak ki, hogy minden vendég megcsodálhassa. A felirat mellett képek voltak, melyek egy-egy szülinapi fotót örökítettek meg. Richard egy kevésbé hálás feladatban segédkezett, mégpedig a pakolásban. Claire előkészítette a finomságokat, illetve behűtötte az italokat és elrejtették a tortát. Az anya elkészítette a legfinomabb falatokat, melyek legkisebb gyermeke kedvencei voltak. A torta hatalmasra sikerült és nagyon finomnak nézett ki. Utolsó simításként Liz a nappaliba hordta le az ajándékokat. Így egy szép ajándékhalmot készített, melyet a vendégek ajándékai tovább növeltek.

A lányok felváltva készülődtek a bulira. Gyors zuhany, átöltözés. Vic mivel elsőként készült el, ezért ő volt az aki fogadta a vendégeket. Aztán a gyülekező társasághoz legelőször Liz csatlakozott. A régi gyerekkori barátok üdvözölték egymást, majd beszélgetéssel ütötték el az időt. A lányok és a srácok jól ismerték egymást, nem egyszer voltak közösen bulizni. Természetesen a bulizni érkező fiatalság első kérdés az volt, hol van az ünnepelt. Liz-t és Vic-et kezdték el, mivel ők is hallottak az újdonsült házasokról. Közben a szülők is csatlakoztak.

Mikor kintről beszűrődött a megálló autó hangjai, akkor a ház elcsendesedett. Szinte visszafojtott lélegzettel várták, hogy befusson az ünnepelt. Nem sokat kellett várniuk, mert pár perccel később a pár átlépte az ajtó küszöbét. Ekkor egyszerre kiabálta mindenki a „Meglepetés” szót. Rob megtorpant, meglepődött és roppant módon meghatódott. A férfi fogkrém reklámot megszégyenítő vigyorral fogadta a jókívánságokat. Azonban rövid időn belül minden barát, ismerős vagy rokon a színész felesége után kezdett el érdeklődött. A férfi büszkén ölelte magához a feleségét. Egy pillanatra sem engedte el. Robert hosszú idő után nem érzett mást, csupán a nyugalmat és a békét.

Az asszony töprengett a tegnapi és a mai napon, míg a ház elcsendesedett. Befejezte a mosogatást, aztán eltörölgetett és végezetül elpakolt. A lányok segítettek és segíteni akartak a pakolásban, de Claire ragaszkodott hozzá, hogy még ezt befejezze, egyedül. Közben pedig nyugodtan tudott gondolkozni. Mérhetetlen öröm töltötte el lelkét, hogy láthatta a gyermekét vidáman szórakozni. Claire csodálkozva figyelte a fia minden mozdulatát, minden gesztusát. Nem hitt a szemének, pedig a fia egy karnyújtásnyira volt tőle. Egyetlen fia pontosan olyan volt mint régen, még mielőtt híres színész lett. Most valahogy mégis felnőttebbnek, érettebbnek tűnt. A felnőtté vált férfit a családja sosem kezelte úgy Őt, vagy nem tekintette hírességnek.

A férfi a buli egésze alatt mosolygott, nevetett. Azonban az édesanya észrevette, hogy a fia mennyire ragaszkodik ahhoz a nőhöz. Olyannyira, hogy szinte el sem engedte, vagy ha mégis elengedte, akkor is titkon rajta tartotta a szemét. Ha együtt voltak természetes volt a másik jelenléte, harmonikusan idomultak egymáshoz. Egyszerre volt megnyugtató és hátborzongató.

Claire miután végzett mindennel az emelet fele indult, hogy lefeküdjön. Mindenki álomba szenderült már. Az asszony mégsem tudott nyugodtan elaludni. Végül a konyhába indult egy pohár vízért. A férje, a gyerekei szuszogása kivehető volt a csendben. Egyedül ő nem tudott elaludni. A konyhába érve csak egy kis lámpát kapcsolt. Ez elegendő fényt adott, hogy poharat vegyen elő és vizet engedjen.

Halk neszre kapta fel a fejét. Nem mozdult, csak várt. Az ajtóval szembe állt. Látott mindent. Az a nő volt. Finoman lépkedett. A szekrény előtt elidőzött, míg felhúzta a cipőjét. Aztán kiosont a házból. Az asszonynak nem kellett több, az ablakhoz sietett. A kinti fények elegendőek voltak, tisztán kivehetővé tette a megjelenő alakokat. Egy autó lassított, majd megállt a ház előtt. Egy férfi száll ki, s odaszólt a nőnek. „Gyere!” Mindketten beszálltak s az autó eltűnt az éjszakában.

Az asszony hosszú percekig meredt arra a sötét pontra, ahol az autó eltűnt. Claire nem bírt megmozdulni. Ledermedt az ablak előtt. Ezalatt a sok minden megfordult a fejében. A kusza gondolatok között ő maga sem tudott kiigazodni. Mindennél jobban a fiáért aggódott. Az anyai ösztön kerekedett felül. Merengett a látottakon, s egyúttal várt. Azonban nem történt semmi. A ház csendje zavartalan maradt. Mindenki békésen szunnyadt. Végül Claire is nyugovóra tért. Mégsem bírt elaludni. Nyugtalanul forgolódott.

Kora reggel elsőként az asszony kelt fel. Nem volt nehéz dolga, mivel alig aludt, sőt egyenesen rémesen, illetve a gyerekei sem a korai kelésről voltak híresek. A fürdőszobai teendők és a felöltözés után Claire reggeli készítéssel foglalkozott éppen, mikor egy kisebb hangzavarra lett figyelmes. Ugyanaz az autó állt a házuk előtt. A nő már kiszállt s a férfi a lehúzott ablakon kiabált utána. Majd a férfi hirtelen pattant ki az autóból, s egy borítékot vágott a nőhöz. A férfi meg sem várta a nő reakcióját, inkább elviharzott. Claire végignézte az egészet. Az asszony megfigyelte a nőt. Elég nyúzottnak, sőt egyenesen zilált volt a megjelenése. A gyűrött ruházata, a zilált haja egy nehéz éjszaka bizonyítékait voltak. A ház asszonya nem akart leskelődni, nem akart kémkedni, azonban a megérzései mást súgtak. Ezért a konyhába húzódott vissza. Innen remekül rálátott az ajtóra, ahol nem sokkal később az a nő settenkedett be. Ledobta a táskáját, a cipőjét és egyenesen az emeletre tartott. Claire leforrázva maradt egyedül, csendben a konyhában.

„Amikor egy (….) hétköznapi nő ránéz a feltűnő szépségre, rögtön gyűlöli, de legalábbis negatív érzéseket táplál iránta. Pedig sosem tudhatják, hogy a másik nő, dacára pompás külsejének, mit titkol a világ elől. Talán, ha megtudnák, mi rejlik a szép maszk mögött, már nem is gyűlölnének olyan nagyon. Csakhogy az emberek ritkán néznek a maszkok mögé. Pedig mindannyian álarcokat és páncélokat viselünk. Csak abban különbözünk, hogy mennyire erős vagy gyenge ez a páncél.”

(Szalai Vivien)