12. fejezet - The show must go on

Sziasztok,

elkészültem a folytatással és mivel sokan írtatok, így nem húzom tovább az időt. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok. A továbbiakban is tegyetek így!

©    Pixie! mindig örömmel olvasom a soraid! külön öröm, hogy tetszik a töri. amúgy imádom az ilyen filmeket, kedvenc: Fast Five! oh, már megvan a tervem, Rob hogyan fogja tudomást szerezni Flóra eltitkolt életéről :D

©    Kitty! nyugi, mindig számítok rád és semmi baj, ha nem azonnal jelentkezel. A kövi fejiből kiderül Claire reakciója többek között. egy kicsikét kell még arra várni, hogy Rob megtudja a dolgokat, de hidd el meg fogja tudni ;) Sam-nek is lesz még szerepe :) hm... imádom a komijai, mindig nagyon jó ötleteket tudsz adni :D

©    Ancsa! köszi a komid, és örülök, hogy egyre több választ kapsz. igyekszem, minél izgalmasabb törit hozni nektek :D

©    CoverGirl! üdv nálam és köszi a komid! fenntartom azt az álláspontot, hogy minél több komi esetén hamarabb jön a friss. ált. ha hamar összejön komi, akkor részletet teszek ki. nem szeretem, és nem is alkalmazom a komihatárt, mert a kikapcsolódás legyen a cél.

©    Alice! hálásan köszönöm! Claire csak összerakja a látottakat, és hogy kivel és mit oszt meg, hamarosan kiderül, és az is Rob észrevette-e Flóra szökését...

©    Dona! jól érzed Flóra és Rob kapcsolatát. :D s hogy még mi sül ki a kapcsolatukból??? lesznek itt még sok minden ;)

©    Klau! örülök, hogy elnyerte a tetszésed mind a töri, mind a karaktereim. igyekszem mindig valami újat hozni. ami nem mindig könnyű. a feji végével kapcsolatban, úgy gondoltam, hogy Flóra is megérdemli :D arra számíthatsz, hogy lesznek még félreértések ;)

Jó olvasást!

Várom a véleményeteket!

Puszi,

ZoÉ

„Nehéz feldolgozni olyasvalamit, ami rajtad kívül álló okokból történik, de téged érint.(…)”

(Adamkó Fanni)

~~~ xxx ~~~

London, 2011.05.18.

Claire visszatartotta a lélegzetét. Majd miután hallotta a lépcső jellegzetes nyikorgását a lépések alatt, csak akkor engedte ki az összegyűlt levegőt a tüdejéből. Mélyeket lélegzett, mert fortyogott benne a düh. Egyre növekedett a szorító érzés a mellkasában, amelyet az aggodalom, a féltés szült. Összeszorította a szemét, bár az elméjébe égtek a képek. A kezei pedig ökölbe szorultak. Az asszony mindig igyekezett megőrizni a nyugalmát, azonban most tényleg úgy érezte, hogy amióta ez a nő belépett a fia életében és megérkeztek, folyamatosan a nyugalma és a türelme határait feszegeti.

- Egy szajha. Egy ócska nő. – Claire most bizony elveszette a türelmét és maga elé suttogta. A fiára gondolt, hogy pont egy ilyen nő hálózta be. – Egy haszonleső… - Mélységesen meg volt arról győződve, hogy a fiát csak kihasználja ez a nő.

Az asszony a könnyeivel küszködött, mert féltette egy szem fiát. Ha Rob megtudja az imént lejátszódott eseményeket, Robot az igazság összetöri, mert ismerte a fiát. Tudta mennyire érzékeny a lelke a csalásra, az árulásra. Bár az anya fejében megfordult, hogy fia tudhat-e erről vagy tudhat-e annak a nőnek a múltjáról bármit is. De megválaszolta a saját kérdéseit, mégsem tartotta valószínűnek.

Claire a mindennapi tennivalóval igyekezett elterelni a gondolatait, csakhogy ez nem sok sikerrel járt, mert újra és újra ugyanoda lyukadt ki. Az asszony bőszen készítette a finom falatokat, melyekkel a családjának szeretett volna kedveskedni. Nagyon szívesen sütött-főzött. Hiszen az elkészült falatokkal örömet szerzett az egész családnak, de legfőképpen Robnak. A fiának különösen szeretett főzni, mert ő értékelte a leginkább ezt a kedveskedést. Erről jutott eszébe, hogy vajon az a nő tud főzni? Vagy csak a rendeléshez ért? Meg ahhoz, hogy illegesse magát?

Claire mérgesen szusszantott egyet, pont mikor a férje megérkezett. A ház ura elsőként jelent meg, mint minden reggel, most is csókot nyomott a felesége szájára. Már megszokott gesztus volt részükről, de a férfi mégsem így érezte tehernek. Még mindig ugyanúgy szerette a feleségét, mint mikor kimondták az igeneket. Az asszony pár perc erejéig hozzábújt a férfihoz. Majd a férfi leült az asztalhoz. Várt, míg a többiek is megérkeznek az asztalhoz. Addig az újságolvasással foglalta le magát. Felesége nem szerette, ha evés közben olvasta az újságot, így még a fiatalság megérkezéséig gyorsan átfutotta a napilapot.

A fiatalok közül először Liz és Vic futott be. Mosolyogva sutyorogtak, és már az esti programra készültek. Izgatottan várták a közelgő premiert. Az ifjú pár kézen fogva érkezett meg a családhoz. Addigra már mindenki elfoglalta az asztal körül a helyét. A reggeli külső szemlélő számára teljesen normális, családi pillanatnak tűnhetett. A lányok egymással beszélgettek, ki mit vesz a premierre. Olykor az édesanyjuk is bekapcsolódott a társalgásba, azonban az anya folyamatosan a számára ellenszenves nőt figyelte, szinte minden mozdulatát, minden szavát. A fia persze itta annak a nőnek a szavait. Ettől csak még nehezebben tudta leplezni a felháborodását.

Reggeli után újra egyedül maradt az asszony. Nem bírta tovább, és rettentően erős volt a késztetés, hogy tegyen valamit. Tennie kellett valamit. Gyorsan döntött, talán a pillanat hevében, de a telefonhoz lépett. Gondosan körülnézett, nehogy valaki megzavarja. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki sincs körülötte lendületesen kereste elő az egyetlen személy telefonszámát, akitől segítséget remélt. Tárcsázott, s míg kicsengett a vonal túloldalán szinte egyhelyben toporgott. Egy másodperccel később a keresett személy beleszólt a telefonba, s Claire egyből dolgok közepébe csapott. Nem sokáig beszéltek egymással, mert az este során biztosan találkoznak még. Csakhogy úgy tűnt, hogy messze az este, viszont az asszony idegessége egyre fokozódott.

„A bizalmatlanság néha jobb tanácsadó a vak bizalomnál, a gyanakvás olykor buktatóktól ment meg s maga a félelem voltaképpen vészreakció, amely az életet menti. Olyan, mint a láz vagy a fájdalom: jelzi a veszélyt, és védekezésre késztet.”

(Benedek István)

~~~ xxx ~~~

„A szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti, eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet köteléke hozza létre.”

(Csitáry-Hock Tamás)

~~~ xxx ~~~

Robert

London, 2011.05.18.

A finom és csábító illat kúszott az orromba. Az ínycsiklandozó aroma felébresztette és felpiszkálta a szunnyadó vágyam. Akaratlanul nyaltam végig az ajkaimon, viszont a karjaimat olyan üresnek éreztem, mintha egyedül volnék. Erre a gondolatra egyből kipattantak a szemeim, mert megijedtem, hogy nincs mellettem. Fejbevágó volt a felismerés. Megdörzsöltem a szemeim, mert éppen csak most tértem magamhoz. Aztán megnyugodva fújtam ki a levegőt, mikor megbizonyosodtam róla, hogy itt van mellettem, a karjaimban tarthatom. S csak valami rossz álom férkőzött be a fejembe. Lassan feljebb szerettem volna tornázni magam az ágyban, de ahogy én, úgy Flóra is mocorogni kezdett. Csak Őt néztem, mert nagyon édesen aludt. Aztán bevillant a múlt este. Nem értettem, mi folyik itt. Mert abban biztos voltam, sőt rá mertem volna tenni a fejemet, hogy valami folyik és ráadásul a hátam mögött. Valamiből rendesen kihagytak.

Flóra a mosdóba indult. Azonban túl sokáig maradt távol. Nem bírtam tovább várakozni, és elindultam megkeresni. Furcsa módon senki nem látta a barátaim közül. A nővéreim és a szüleimet is hiába kérdeztem. A teraszajtó viszont nyitva maradt. Első gondolatom az volt, hogy biztos valaki kiment cigizni és elfeledkezett az ajtóról. Be akartam csukni, de kint felfedeztem Őt és Samet. – Samet? –  egyből egy hatalmas kérdőjel villogott a fejem felett. Nagyon gyanúsnak találtam ezt az egész helyzetet.

- Nem tud semmit. Nem mondtad el neki. – Sam szavain ledöbbentem. Ismerik egymást. Furcsa módon ismét a féltékenységre emlékeztető érzés kerített hatalmában. Megráztam a fejem, s győzködtem magam, hogy ez nem több mint puszta irigység. Irigylem Sam-et, mert tud valami Flóráról, amit én nem, és ismerik egymást. Feltehetőleg jóval korábban ismerték meg egymást. – De akkor miért nem mondák? - Aztán hirtelen újabb kérdések merültek fel bennem, ki és mit titkol, és ki nem tud semmit. Az egyik lehetőségnek magam tartottam, de már ebben sem voltam biztos.

- Nem. Nem került szóba. – Flóra viselkedésében semmiféle változást nem láttam. Csodáltam érte, hogy mindig milyen higgadt és nyugodt tud maradni. Elég volt visszagondolnom a premierre.

- Mi történt? Mi történt veletek? – Sam mellé sétált. A kezeim ökölbe szorultak, s a szorítások következtében egyre fehéredett a kezem. – Mi köze van Sam-nek Flórához? – Együtt voltatok… azzal a spanyol sráccal… Őt hol hagytad? – tátva maradt a szám. – Mi van? Sam meg miről vagyis kiről beszél? – ahogy felfogtam a kérdés jelentését úgy enyhül a szorításom. A kezeim magam mellé hullottak. Sejtettem, valahol mélyen a lelkemben sejtettem, hogy Flóra életében van vagy volt más férfi. Egy másik férfi.

Zajt hallottam a hátam mögül, így nem hallhattam a beszélgetés végét. Nem tétováztam egyből valami ital után néztem. Tom éppen whiskey-t töltött a többieknek, így beszálltam hozzájuk. Egybe nyeltem le a pohár tartalmát, majd egy újabb adagért nyújtottam a poharam. – Egy másik férfi. – jutott eszembe újra. Ez a felfedezés valahogy alapjaiban rengette meg a lelkem. Nem tudom, nem értettem, miért, de így történt. A második pohár italt viszont már csak kortyoltam.

Sam csatlakozott hozzánk néhány perccel később. Egyből felkaptam a fejem, és Flórát kerestem, de Ő nem tért vissza, még. Már éppen elé indultam két sör társaságában, mikor velem szembe jött. Elvette az egyik üveget, a szájához emelte és kortyolt belőle. Aztán a számra nyomta a kissé sör ízű ajakit, majd készségesen a karjaimban simult. A hajába szippantva éreztem a cigi szagát.

Flóra a jelenlétével elterelte a gondolataim, és már el is feledtette velem, az előbbi aggályaimat. Ráadásul mindenki, aki fontos volt nekem itt volt velem és engem ünnepelt. Az elmúlt években bár szórakoztatóak voltak a szülinapjaim mégsem találtam igazinak, idén pedig mindien megváltozott. Flóra és a családom is egy-egy bulival kedveskedett nekem. Itt és most pedig a családom mellett a barátaim is jelen voltak, akikkel már ezer éve találkoztam utoljára úgy rendesen.

Ezen gondolat mentén ismét Sam-nél kötöttem ki. Elemi erejű kíváncsiság ütötte fel a fejét nálam. A felmerülő kérdéseimre válaszokat szerettem volna kapni. Nem számonkérés miatt, mert azt hiszem, nem túl sok jogom van hozzá. Ettől függetlenül mégis a tudás utáni vágy behálózott. Már csak azt kellett kitalálnom, hogyan érem el a célom. Tisztában voltam vele, hogy Flóra hajlamos a nyílt kérdések elől elmenekülni, ha az kellemetlenül érinti Őt. Ezzel pedig a leggyorsabban elvágja a lehetőségeimet. – Így másképp kell kiderítenem a dolgokat. – morfondíroztam magamban. Majdnem elsiklottam a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás mellett. – Sam. – képzeletben megveregetem a vállam az ötletem miatt. – Őt kell kifaggatnom. S ha szép szóval nem megy, akkor be kell vetnem ellene valamit. Egy jó sörözés mellett, főleg ha már legurítottunk pár üveggel, akkor könnyebben válaszol majd a kérdéseimre. Csak meg kell várnom a holnap estét, mivel ma még premier s csak utána vagyok szabad. A holnap este tökéletes lesz! – magamra sem ismertem. A kíváncsiság előhozta belőlem a cselszövőt, vagy ha nem is a kíváncsiság akkor az éppen finoman a másik oldalára forduló nő.

Képtelen voltam elszakítani a tekintetem róla. Ezúttal még a haja sem takarta el az arcát. Finom vonásai egy igazi szépségről tanúskodtak. Az ajkai enyhén szétnyíltak. Újra elképzeltem, ahogy könnyed puszit nyom a számra. Csókolni akartam, úgy igazán csókolni, hogy feledkezzen meg mindenki másról. Bár az kétségtelenül nekem kedvezett, hogy ismételten az én ágyamban, hozzám bújva aludt.

Jólesően nyúltam el az ágyon, már nem aludtam vissza, csak élveztem a nyugalmat. Nem sokkal később íncsiklandozó illatok töltötték be a házat. A finom falatok illata meghozta az étvágyam. Frissen főtt kávé, sült dacon. Tudtam, hogy anyu a kedvenceimet készíti reggelire. Akármikor hazajöttem, mindig kedveskedett nekem. De nemcsak nekem, hanem a nővéreimnek is, bár ők gyakrabban jöttek, mint én. Hatalmasat korgott a gyomrom. Meghozta az étvágyam, ahogy beleszippantottam a levegőbe. Hiába minden igyekezet, de ezt az élményt egyik szálloda sem tudja visszaadni. Az otthonom, otthon vagyok, ahol körülvesznek a szeretteim. Teljesen megfeledkeztem mindenről. Flóra forgolódása zökkentett vissza. Rosszat álmodott, majd felriadt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam felé kedvesen. Lehet, hogy felébredt, de még egyáltalán nem tért magához. Zavaros tekintettel nézett rám, mint aki azt sem tudja, hol van. – Jó reggelt, Flóra! – ismételtem meg a szavaim.

- Jó… jó… reggelt! – dadogta felém, majd kecsesen visszahanyatlott a párnák közé. Mélyeket sóhajtott, pislogott párat, de meg sem mozdult.

- Rosszat álmodtál? – bukott ki belőlem. Abban a pillanatban összerezzent, s szorosan lehunyta a szemét. Talán túl merész voltam, de megsimogattam az arcát. – Nekem elmondhatod… Bármit elmondhatsz... Szívesen meghallgatlak… - kipattantak a szemei, melyeket mélyen az én tekintetembe fúrt. Egy végtelennek tűnő másodperc után lágyan megrázta a fejét. Közelebb bújt hozzám, de nem beszélt sem az álmáról, sem másról. A kezem automatikusan csúszott a hátára, önkénytelenül is simogatni kezdtem. Flórát ezekben a pillanatokban olyan törékenynek, olyan védtelennek láttam. Most először fordult meg a fejemben, hogy a csábító nő csak egy álca, egy álruha. A lelke mélyén gyengédségre, szeretetre vágyik.

- Észben fogom tartani… - úgy dorombolt a karjaim között, akár egy kiscica. Jelen esetben talán találóbb a szelídített vadmacska. Csakhogy Flóránál sosem lehet tudni, mikor gondolja meg magát. Mint ahogy most is. Váratlanul minden előjel nélkül és a legnagyobb megdöbbenésemre a pólóm alján éreztem meg a kezét. Még a lélegzetem is elállt, mikor a keze a pólóm alatt matatott és a hasamon át felfele siklott. Először azt hittem, álmodom, mert már teljesen lemondtam róla, hogy esélyem legyen lefeküdni vele. Persze még mielőtt jobban beleélhettem volna magam a dologba megcsikizte az oldalam. Nem hagytam magam, mert nem elég, hogy becsapott, még galád módon kihasználta a meglepetés erejét. Cserébe megcsikiztem. Némi elégtételt jelentett, ahogy vadul vergődik és közben csilingelő kacagása betölti a szobát. Az agyamban azonban olyan képek jelentek meg, melyekben egészen más okból kifolyólag vonaglik alattam vagy éppen rajtam. Ezen gondolatok elhessegetésében az sem segített, ahogy a nevem ismételgette a nyögdécselése közben.

- Rob… Rob… - sokadik nekifutásra sem sikerült a nevem kívül mást mondania, mert mindig elcsuklott a hangja. Elégedett voltam, mert elűztem a rosszkedvét és felderült az arca.

Mindketten zihálva kapkodtuk a levegőt. Elég rendesen összegabalyodtunk az ágyon. Elkaptam a kezeit, és a feje felett fogtam le őket. Egy pillanatra hajlandó voltam megállni, de Flórát nem engedtem el. Már akkor gyanús volt nekem, mikor kacéran rám mosolygott. Egy szempillantással később megemelte a csípőjét és ágyékomhoz dörgölőzött. Rögtön a tüdőmbe rekedt a levegő. Meglazult a kezem szorítása, amit Flóra egyből kihasznált. A mellkasomra tapasztotta a tenyereit és hanyatt döntött. Aztán átvetette a lábát a csípőmön, lovagló ülésben helyezkedett el rajtam. Mindeközben az ajkai vészesen közeledtek felém, de az utolsó pillanatban lefékezett. Kidugta a nyelvét, majd egyszerűen végigrajzolta a szám vonalát. Kész voltam. S ott tartottam, semmi sem érdekel. Megcsókolom, és utánam a vízözön.

Már nyújtottam a nyakam a csókra és a kezeim, hogy magamhoz ragadom, de már csak a levegőt ölelhettem. Flóra kereket oldott. Már az ajtónál járt, menekülni próbált. Felpattantam, és utána iramodtam. Úgy éreztem igazságosnak, ha már így játszik velem, akkor legalább egy csókot, egy rendes csókot követelhetek cserébe. Már kilépett az ajtón, de elkaptam. Szorosan öleltem magamhoz. Egyik kezem az arcára csúsztattam. A kezeit a derekam köré fonta. Mélyen néztünk egymás szemébe, szinte milliméterenként közelítettek egymáshoz az ajkaink. Azonban még mielőtt összeforrhattunk volna betoppantak a nővéreim. Liz és Vic akaratlanul tették tönkre a pillanatot. Flóra gyorsan reagált, sarkon fordult és egy könnyed mosollyal az arcán eltűnt a fürdőben. Az ajtót gondosan becsukta maga mögött.

- Legközelebb lehetnétek csendesebbek… – kikerekedett szemekkel néztem a nővéreimre, míg elsétáltak mellettem - ha már egymásnak estek… – azzal otthagytak a folyosón. Visszatrappoltam a szobába, levetettem a magam az ágyra. A térdemen könyököltem. – Olyan közel volt…

Megráztam magam, mert sajnálkozással úgysem mentem semmire. A szekrényhez léptem és tiszta ruhát halásztam elő. Gyors mozdulatokkal öltöztem át. Mire végeztem, addigra Flóra is visszaért a fürdőből. Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak vagy mondja-e valamit egyáltalán. Abban biztos voltam, hogy semmit sem bántam meg. De tartottam attól, hogy Flóra esetleg megbánta vagy a legrosszabb, hogy semmit sem jelentett neki a közelségem. – Túl sokat képzelek bele a helyzetünkbe… - a felszabaduló fürdő fele vettem inkább az irányt.

Ledobtam magamról a pólót, hogy ne vizezzem össze. Megmostam a képem, hogy ezzel is még inkább lehűljek. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből az iménti eseményeket. A mosdót markolva néztem bele a tükörbe. Az ujjaim alatt sercegett a borosta, bár nem szerettem mégis a borotva után nyúltam. Ha nem önszántamból, akkor feltehetőleg Steph kényszerített volna rá valahogy a borotválkozásra, azt meg azért jobb elkerülni. Miután mindennel végeztem a fürdőben visszavettem a pólóm, s úgy indultam vissza a szobámba.

Flóra is felöltözött, sőt még be is ágyazott, mire visszamentem hozzá. Bájosan felém lépkedett. Kinyújtotta a kezét és a az arcomra simította. Rám kacsintott, azt hiszem elnyerte a tetszését. Még puszit is nyomott az arcomra. Majd megfogta a kezem. Kézen fogva indultunk reggelizni, már kellően éhes voltam. A többiek már az asztalnál ültek, csak ránk vártak. Kitörő lelkesedéssel üdvözöltem őket. Kocsányon lógtak a szemeim, mert annyi finomság várt ránk. A kedvenceim sorakoztak fel, hogy mielőbb elfogyasszam őket. Előtte természetesen udvariasan kihúztam Flóra előtt a széket, majd mellé leültem én is. Liz és Vic összekuncogott, mikor rájuk néztem. Valami azt súgta, hogy nem fogom megúszni cikizés nélkül. De úgy tettek, mintha teljesen más dologról beszélnének. Előhozakodtak a premierrel. Anyu örömmel figyelte, hogyan pusztítom el a reggelit. A habzsolásom közben időnként Flóra felé pillantottam. Fáradtnak tűnt, az ételt többnyire csak piszkálta, viszont kávét rengeteget döntött magába. Igyekezett mosolyogni és válaszolni a kérdésekre vagy éppen bekapcsolódni a beszélgetésbe. – Az éjszaka nem tűnt fel, hogy rémálmai lettek volna. Eddig sosem volt gondja az alvással. - méláztam el.

Szó szerint valahol elvesztem a nap folyamán, mert mire magamhoz tértem a lányok vad készülődésbe fogtak. Két nővérem vitte a pálmát. Az én premierem miatt ők sokkal jobban izgulnak, mint én. Ilyenkor jobb kereket oldani, mert még a végén elsodornak. Nekem és természetesen Flórának a szállodába kellett mennünk, ahol Steph és Nick mindent előkészített. Várt ránk egy egész kis csapat, hogy a lehető legjobb formába rázzon bennünket. Az értünk érkező autóban a sofőr mellett felfedeztem Dean-t. Kérdő tekintettel néztem rá, mi történt.

- Helló Rob, Flóra! – nyitotta ki az ajtót. mindketten biccentve üdvözöltük Dean-t. – Ne kérdezz semmit, úgyis magad meg fogod látni. Már most rengetegen vannak a szálloda előtt. – bólintva vettem tudomásul a testőröm szavait. Ahogy a szállodához közeledtünk megértettem, miről beszélt a testőröm. A szemeimet forgattam, mikor megéreztem Flóra kezét a kezemen.

- Ők csak látni szeretnének téged… Biztos sokat jelentene nekik, ha mosolyogva integetnél nekik… - megvonta a vállát, mintha csak az időjárásról beszélne. A tekintete már az utcát pásztázta.

- Tudom, hogy szeretnek, amiért hálás vagyok. Csak nem értem az eszement rajongást… amelyből kifolyólag sosem elég semmi… - morogtam az orrom alatt. Hálás voltam, és tényleg értékeltem, hogy sokan szeretnek, mert végtére is a filmek nekik készülnek. – Dean a főbejáraton megyünk be! – adtam ki az utasítást, amihez fogalmam sincs honnan merítettem erőt.

A sofőr a hotel előtt parkolt le. Elsőként Dean és a sofőrünk szállt ki, ketten biztosították a terepet. A torkomban dobogott a szívem, túl merész lépésre szántam el magam. De nem már nem tudtam visszakozni. Kinyílt az ajtó. Flóra mosolyogva szállt ki, rögtön követtem őt. A derekára csúsztattam a kezem, Ő is átkarolt, így lépkedtünk a bejárat felé. Mindketten mosolyogtunk, míg én egyszer egyik, másszor a másik oldalra fordultam és integettem. Többen visszaintegettek, mások pedig újabb és újabb képeket készítettek.

- Ügyes voltál! – nyomot puszit az arcomra Flóra, mikor a hallba értünk. – Látod nem is fájt! – büszkén húztam ki magam.

- Gyertek, mert Steph már biztos türelmetlen. – Dean a liftek felé terelt bennünket. Majdnem a legfelső szinten állt meg a lift. Dean haladt elől, míg mi kicsit lemaradva követtők őt. Egy hatalmas ajtó előtt fékezett le, és kopogott. De már abban a pillanatban nyílt is az ajtó. A testőrömnek igaza volt. Drága ügynököm már teljes harci díszben toporgott az ajtóban. Amint meglátott lecsapott rám és az egyik szoba felé kezdett el terelni.

- Nem szeretem a magánakciókat! Mi a fene? Alig hiszem el, hogy megborotválkoztál. Érezd magad megdicsérve! – hosszas méregetés után volt hajlandó Steph eme néhány kedves szóval köszönteni. Lendületesen nyitott be az egyik hálószobába. – Öltözz fel gyorsan, mert még egy-két rövidinterjú vár rád! – már nyitottam a szám, mikor kedves ügynököm megelőzött. – Ne aggódj! A feleséged megkap mindent, a másik szobában öltöztetik. – bökött az adott irányba. - Ricky majd segít neked! – azzal Steph magamra hagyott a megnevezett személlyel, akitől megkaptam a szerelésem. Gondosan összeállított és rám szabott öltönyt, inget és nyakkendőt, cipőt. Villámgyorsan öltöztem. Már legszívesebben szabadultam volna, mert Ricky túlbuzgón minden be segíteni akart.

A nyíló ajtó fele kaptam a fejem. Teljesen elkészültem. Nick lépett be, majd miután megbizonyosodott, hogy elkészültem hívta Steph-et. Egyből az ajtó fele tereltek, miszerint itt az ideje az interjúknak. Ami rendben is volt, de Flóra nélkül nem szándékoztam elhagyni a lakosztályt. Kétségbeesetten néztem körül, de sehol nem láttam.

- Ne aggódj, még készülődik! Dean itt marad – bökött a kanapén ücsörgő testőr felé. – Majd a hallban megvárjuk egymást. – Steph megragadta a karom, s úgy húzott kifelé a folyosóra.

Az interjú tényleg csak formalitás volt, illetve néhány portré kép miatt kellett megjelennem. A fotózás alatt éppen a rendezőnket faggatták. Hiába kaptam a folyamatos utasításokat, mégsem tudtam koncentrálni. Az ajtót fixíroztam a távozásom miatt, vagy reméltem, hogy Flóra betoppan. Az utolsó közös képek készültek rólunk, miután befejezte az interjút Francis. Pár szót váltottunk még, míg elhagytuk a termet. Gratulált és sok boldogságot kívánt a házasságomhoz. Éppen csak kimondta, mikor megláttam Flórát. Francis vigyorogva veregette meg a vállam és utamra engedett. Mindketten tudtuk, hogy az este folyamán még biztosan összefutunk és sort kerítek rá majd akkor a bemutatásra.

Egyből füleimig szalad a szám. Alig akartam hinni a szememnek. Csodálatosan festett, s nem tudtam elhinni, hogy ő lesz a kísérőm az este folyamán. Mindenki meg fog pukkadni az irigységtől, engem meg agyvérzés fog kerülgetni, ha bárki is a közelébe megy. Kontyba fogta a haját, így a hosszú nyak, sőt a vállai és a lapockái is meztelenek voltak. - De szívesen végigcsókolnám a selymes bőrét. – egyből ezt juttatta az eszembe.

Láthatóan Flóra is végigmért, majd elismerően rám kacsintott, de nem adott puszit sem az arcomra, sem a számra. A kezemet nyújtottam felé, amit elfogadott és belém karolt. Így kísértem kocsihoz. Ezúttal a garázsban várakozott ránk. Az előre megtervezettek szerint ismételten külön autóval szállítottak minket a helyszínre, ahol feltehetőleg a családom és a barátaim már jelen vannak. Csodálkoztam magamon, mert nem voltam ideges. Természetesen görbült felfele a szám. Egyáltalán nem éreztem kényszert, nyomást, amit egy-egy premier előtt rám nehezedett. Megtaláltam a régóta keresett és vágyott harmóniát önmagamban és a világban is.

Megérkeztünk, s amint kinyílott az autó ajtaja villogtak a vakuk. Elsőként szálltam ki, majd kisegítettem a feleségem. Egy-egy lépést tettünk, majd szembe fordultunk a publikummal engedve, hogy megörökítsék eme pillanatot az utókornak. A vörös szőnyeggel borított útvonalon kellett végighaladnunk, hogy elérjük a média képviselőit. Steph, Nick és Dean minden lépésünk követte, ismételten körülöttünk voltak. Navigálták bennünket, hogy pár lépésenként hol álljunk meg, merre forduljunk. Ekkor pózoltunk ölelkezve, puszit váltva.

Egy utolsó puszit váltottunk, és a riporterek színe elé járultam. Flórát ismét Dean társaságában hagytam. Egy-két kérdésre válaszoltam, mikor hirtelen zavar támadt körülöttem. Hirtelen Flóra nevét kezdték el skandálni és bőszen kattogtattak a fotósok. A legrosszabbtól tartva fordultam az adott irányba. De feleslegesen aggódtam. Valóban Flóráért kiabáltak, azért, hogy legyen hajlandó feléjük fordulni. Csábítóan mosolygott, s hagyta, hogy fotózzák. Csípőre tette a kezét, s az ujján a fényképezőgépek fényében csillogott a gyűrűje, sőt Ő maga tündöklött. Egy ragyogó ékkőként.

Miután megnyugodtam, hogy semmi baj nincs és megbizonyosodtam arról is, hogy Dean árgus szemekkel figyel mindent, tehettem a dolgom. Vagyis válaszoltam a megannyi kérdésre, aláírást osztottam és a rajongókkal készítettem képeket. Körbe értem a kordonok mellett, s egyből Flórát céloztam meg. A bejárat mellett ácsorgott, úgy tűnt kicsit meghúzza magát. Elértem Őt, átkaroltam, de még mielőtt beléptünk volna az ajtón készítettek rólunk közös képet. Az ajtón kézen fogva léptünk be, miközben az összefűzött ujjainkra tekintettem..

„Ahogy ott álltunk, és a tudtomon kívül megszorítottam a kezed, úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni. Soha!”

(Nana c. film)