14b. fejezet - A könnyebb megoldás

Sziasztok,

mivel szorgalmasan pipáltok, ezért úgy gondoltam hozok cserébe valamit. Ez még az előző fejezethez tartozik. Egy kis kiegészítés. :)

Hanna: igen, tudom, kegyetlen vagyok. De sajnos én már csak ilyen vagyok, valahogy különösen jó érzékem van megtalálni a szomorú dolgokat. Tényleg bocsi!!!

Puszi,
Zoé

~ Robert ~

- A rohadt életbe, beszélj! – kiabáltam – Alex! Beszélj!...

Alex nem szólt egy szót sem. Egyszerűen nem tudott megszólalni. Az arcáról viszont leolvasható volt az összes érzelem. Mindenkit hibáztattam, legfőképp saját magam. Szem elől tévesztettük, s Ő kihasználta. Megint önfeláldozó akar lenni. Ettől borult el az agyam. A nap folyamán már sokadszorra kerültem a szívinfarktus közeli állapotba, vagy épp mondhatnám az agyvérzést is. Miért cselekszik mindig egyedül? – túrtam idegesen a hajamba. Megőrjít ez a nő! Makacsul kitart a saját elhatározása mellett, hogy mindig mindent egyedül kell megoldani. Csak azt nem veszi észre, hogy pont ezzel a viselkedéssel tett és tesz tönkre mindent és mindenkit.

Nem bírtam tovább a teraszra robogtam, ahol egyből rágyújtottam. Annyira a rutinos mozdulatokra koncentráltam, hogy nem is érzékeltem a külvilágot. Lehunytam a szemem. A cigarettát a számhoz emeltem, jó nagyot szippantottam belőle. Lassan fújtam ki az egészségtelen füstöt, s mintha ezzel együtt a feszültségből is apró darabokat engednék szabadjára. Ennek ellenére sem bírtam megnyugodni. Ráadásul az idő mintha egyhelyben toporogna.

Már órák óta össze voltunk zárva ebbe a rohadt házba. Csak órák, és én mégis napoknak érzem. Frusztráló! Mindenki idegessé és feszültté változott. Érződött a levegőben, hogy semmi sem lesz rendben. Emiatt az ügyvéd nem tudta teljesíteni a rá bízott feladatot. Nem tudtunk rá koncentrálni. Mégis csinálnunk kellett valamit, mert egyikünk sem bírt megülni a seggén. Alex, Garrett és én egymás után szívtuk el a cigiket.

A cigizés közben pedig beszédbe bonyolódtunk. Az ügyvéd egész normális alapjáraton. Bírja a sportokat, megszállott bagós. Meglepett, mikor gratulált a filmem sikeréhez, de gyorsan hozzátette, hogy a barátnője rángatta el a moziba. Erre persze mindhárman felnevettünk. Újdonsült barátunkat szólította a kötelesség, így távozni kényszerült. Garrett lelépett, de előtte címet és telefonszámot hagyott hátra.

Ash minden figyelmét Robbie-ra összpontosította. Garrett távozása után egy kicsit én is játszottam a kicsivel, azonban a törpe egyre laposabban pislogott, míg végül elaludt. Ash fektette le s vele maradt. Míg én újra a nikotinhoz nyúltam.

A helyzetet még az is fokozta, hogy Adam kiszúrt néhány fotóst a ház körül ólálkodni. A két tetovált srác vállalkozott, hogy körbenéz a ház körül és az utcán. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem véletlen. Pont most bukkannak fel azok a hiénák?

Alex cigizés közben és az elmúlt órákban is a telefonon lógott. Szervezkedett, intézkedett és informálódott. Em először pusztán nem vette fel az átkozott masinát, pedig mindenki hívta. Azután szerelmem telefonja ki lett kapcsolva. Alex kész idegroncs lett. Nem láttam még ennyire kibukva, őszintén meglepett, hogy normálisan tudtunk beszélni.

- Hogy fogom betartani így az ígértem? – hangzott el Alex szájából a költői kérdés. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, hogy most meg miről beszél.

- Ígéreted? – túlzottan felkeltette az érdeklődésem. – Ugye nem Emíliának ígértél nem valamit? – tudhattam volna, hogy szerelmem bebiztosította magát.

- Nem… Nem arról van szó… Ezt még Ned-nek ígértem meg. – csakhogy nem erre a válaszra számítottam.

- Ned? – meglepődtem. Tudtam, hogy ő segített nekik. Ned halt meg. Ismertem a történet eme részét, hiszen Emília mesélt róla. Bár ezt elfelejtette említeni, hogy Alex és Ned milyen kapcsolatban álltak.

- Van valami, amiről senki más nem tudott… Régóta ismertem Ned-et. Taknyos kölykök voltunk, mikor összehaverkodtunk. Csak néhány év múlva a családom elköltözött, apám új melót kapott. Az apám katona volt, így egyértelmű rám is ez a hivatás várt. Viszont nekem sokkal jobban tetszett a nyomózás, végül fedett ügynök lettem. Később több helyen megfordultam. Elsősorban terepen dolgozok. Olyan akciókban vettem részt, amit mások nem tudtak megoldani.

- Fedett ügynök? – még csak filmekben volt szerencsém hozzájuk. Alex-nél már ezen sem lepődök meg.

- Igen. Elsősorban drog ügyekkel bíztak meg. Egy hosszas nyomozás során jutottak el Damon-ig, minden szál hozzá futott. A rajtaütés kockázatos lett volna, maradt a beépülés. Mivel ismertem Ned-et, engem bíztak meg a beépüléssel. – felnevetett, majd folytatta. – Tudod, kicsit olyan módszerekkel, mint a filmekben – itt megint nevetett – Kaptam új nevet, hátteret és feladatot.

- Te meg sikeresen hülyére vettél mindenkit… - kicsit kérdés szaga volt, bár inkább hangzott kijelentésnek mondandóm. Amit meg is bántam.

- Mindig meg tudsz lepni Pattinson, nem néztem volna ki belőled, hogy mégis van vér a pucádba… - fel sem vettem a megjegyzését.

- Nah, ez ám az elismerés! – gyújtottam rá egy újabb cigire – Beépültél vagy nem?

- Be, túl jól sikerült… de a rajtaütést és Damon lebuktatását nem én kezdeményeztem, hanem Ned.

- Tessék? – egy kicsit feljebb csúszott a hangom. – De Ned Damon öccse, s mégis feldobta?

- Igen. Neki elege lett Damon ügyleteiből. Emíliát már korábban meg akarta az az állat szerezni, de volt annyi esze, hogy lelépett. Nem értem meg, nem mondta el, mi a fészkes franc miatt jött vissza Londonból. Tudta, hogy nem fogja Damon békén hagyni… Mégis hazajött…

- Miattam. Én voltam az oka, hogy hazament… – közbe kellett vágnom, mert mardosott a bűntudat.

- Tessék? Mi van? – most ő csodálkozott.

- Egymásba botlottunk, aztán összeköltöztünk. Csak… csak…- itt aztán megakadt a lemez, még most is fájt az emlékezés.

- Csak? Mond már, a franc essen bele! – láttam, hogy Alex a kíváncsiság miatt fenyegetőzik.

- Terhes volt. Lett volna egy babánk. De elvesztettük.

- Ti… ti… együtt… baba… meg minden…

- A tragédia mindkettőnket megváltoztatott. Emília teljesen megváltozott, elszigetelte magát mindentől és mindenkitől. Nem hagyhattam ott egyedül. A rohadt forgatások miatt minden szabad időmet betáblázták. Nem volt más választásom, nekem mennem kellett. A családja tűnt a legjobb megoldásnak…

- Hát, most már akkor jó néhány dolgot értek… oké… furán viselkedett, mikor hazajött. Nem tudok mindent, csak annyit, amit láttam és Ned mesélt el. Emília és Ned régen is barátok voltak, aztán mindenki azt hitte, hogy összejöttek. Sokat voltak együtt. Ned egyre többször mondta, hogy kiszáll az egész „üzletből”. Megígértette velem, bármi történik vele, Emília megmenekül. Ned mondta meg nekem, hogy Em terhes. Em minden áron ragaszkodott a gyerekhez, mindig azt mondta: „ez az utolsó dolog, ami az Ő szerelméhez köt, még akkor is, ha soha többet nem lehetünk együtt”. Ned a kapcsolatai révén papírokat, személyazonosságot és nem kevés pénzt biztosított számára. Ned öngyilkos módon szembeszállt Damonnal, de vesztett. Emíliát ki kellett hozni onnan. Londonban húztuk meg magunkat néhány napra, majd onnan jöttünk ide…

Átkoztam a pillanatot, mikor úgy döntöttem, hogy hazaküldöm szerelmem. Igazából csak annyi kellett volna, hogy tudjak Emília múltjáról. Megértem, hogy hátra szeretett volna hagyni mindent, de azt nem, miért nem bízott meg benne. Ha elmondta volna, ha mesélt volna, megkíméltük volna magunkat ennyi drámától. Ha az a volna, ne lett volna. Könnyű ezt mondani. Most már én is okosabb lettem, főleg utólag. Csak ezzel már nem tudok semmin sem változtatni. Bár megtenném. Mindennél jobban megbántam akkori hibás döntésem. Főleg, hogy rendesen megfizettük az árát. Végül nem sok időm maradt emészteni a történteket, túl sok minden történt rövid idő alatt.

Alex telefontja megállás nélkül csengett. Eddig néma vacak mint egy időzített bomba ketyegett. Egy pillanatnyi félelmet láttam Alex arcán, de túlságosan gyorsan megváltozott. Undor és megvetés különleges keverékét produkálta. Meghökkentem, mert jelen körülmények között nem tudtam, mi válthatta ki belőle ezeket az érzéseket.

Riadóztattam a testőröm, hogy sürgősen jöjjön. Számítottam rá, hogy Alex viharos távozáson gondolkodik. Összetehetem a kezem, hogy Dean nagyon gyorsan megjelent. Szokás szerint egy sötétített autóval. Az ablakból figyeltem, ahogy a testőröm a beidegződött mozdulatokkal körbe kémleli az utcát, a házat. Éppen csak beért a házba.

- Helló főnök! Helyzet? – jó kedvűen tekintett körbe. De hamar eltűnt a vigyora.

Válaszolni szerettem volna, de az a technika közbeszólt. Ama idegesítő masina, melyet mobiltelefonnak csúfolnak ismételten zenélni kezdett. Alex kapkodva vette fel. A füléhez emelte a készüléket. Csak azt vettem észre, hogy elakadt a lélegzete és egyre sápad az arca…
Ez semmi jót nem ígért…